Szia kedves.

  Hát megint itt tartunk? Évek óta ez megy mióta ismerlek. Gyász, betegség, aggódás, elengedés, ragaszkodás. Annyi éven keresztül próbálom elfogadni, beletörődni ebbe az egészbe. Néha úgy érzem megy is aztán valami megint megszól bennem hogy sajog.  Hova tovább ha Te nem leszel? Bár ha azt nézzük már most se vagy. Ezért is gyászollak évek óta. Valami elveszett, és mégis itt vagy. Lebegsz a levegőben mint valami fura szellem. Nem tudom mi legyen. Részemmé váltál, ebbe beletörődtem. Kitörölni képtelenség már. Ha Te mész, egy részem is oda. A MI részünk. Hova tovább nélküled? Homály. Így hát gyászolok tovább...