Tartópillér. 

  Ez vagy nekünk, egy tartópillér. A legerősebb, legnagyszerűbb ember akit ismerek. Példamutató volt amit eddig végigvittél és most mégis összedőlni látszik az egész. Mert beteg vagy. Öregedsz és az idő múlásával egyre nehezebben veszed az akadályokat. Mikor szemem előtt gyengül és válik magatehetetlenné az a nő akit a legerősebbnek hittem, akire felnéztem és vigyázott rám, megrogyok. Nem vagyok képes felfogni hogy ilyen hamar eljött ez hogy látnom kell miként öregszel meg és hagysz itt minket. Amikor azzal szembesülök hogy aki valaha a legdolgosabb, legmagabiztosabb ember akit ismertem megfáradtan pihen, képtelen vagyok elfogadni.  Nem  akarom hogy ilyen hamar. Pedig egyre rosszabb a helyzet, ezt mindenki érzi. A családod, a barátaid, mindenki aki szeret. Mert nagyon sokan szeretnek.
 Te voltál az aki figyelted minden lépésem és vigyáztál rám, aggódtál és rengeteg szeretet adtál. Melletted tényleg éreztem a szeretetet. Akik mellett ezt kellett volna érezni, ők sajnos erre képtelenek voltak megadni. Ám ahol az élet elvesz, ugye ad is..nekem Téged adott és annyi gondoskodás van benned, hogy az hihetetlen! Most mégis szétesik a világ amit felépítettél. Én pedig egyre nehezebben nézem ahogy lassacskán elfogysz és halványulsz. Talán érzed is hogy sokszor már én is menekülök mert képtelen vagyok látni hogy romlik  a helyzet. Pedig most kell hogy legjobban melletted legyek, ezért se hagyom hogy lásd mennyire fáj. Amikor ott vagyok Veled, a legtöbb szeretetet igyekszem feléd mutatni amit  Te is adtál és a gondoskodás amire tanítottál. Nehéz nagyon de nem akarom hogy lásd én is szétesek. Pedig ha tudnád mennyire emészt ez az egész.
 Ha Te elmész, mindenki a maga útjára fog figyelni, egymásra már nem. Semmi se lesz a régi. Az összetartás szétfoszlik és homályos múlttá válik az idő amit együtt töltöttünk. Tartópillér nélkül, darabokra hullik a ház.