Szia. 
 Van mikor eljön a nap mikor attól félsz hogy ha előjön bármi belőled az rossz lesz, fájó, és sírás. Aztán elkezdesz belemászni magadba és előjön valami belső öröm. Amiben nem akartál hinni. Azt hitted hogy nem érdemelted meg, hogy nem érzed igazán. Aztán napok telnek és rájössz hogy benned van ugyan úgy mint a másikban. Az érzés mire oly rég vágytál. Mert utadon  elvesztetted.. volt ki elejtette de jött ki felemelt és visszahozta neked, hogy igenis megérdemled. Az érzés mikor hálás vagy annak, ki visszahozott téged az életbe, hogy igenis mit a másik eldobott, elhagyott, Ő megadja neked mert látja benned hogy megérdemled, ahogy látod te is hogy ő is. Kölcsönös hála hogy egymást támogatjátok a sérülések ellenére is, mert tudjátok egymásról a másik sokat szenvedett eddig amit most itt az idő gyógyítani jóval, szerettel, kedvességgel, odafigyeléssel és tisztelettel. Mert idővel  rájöttek mind ketten kellően sérültetek hogy itt legyen az idő a jóra, a szépre és az egymás iránti szeretetre. Úgy igazán. Hát, így tovább! :)