Hali életem! 

 Hát ez se az én estém. Hajnali három és rémálomból felébredten aludni képtelen nyugtalanság gyötör. Mit csináljak? Te pedig csak remélem hogy édesdeden alszol az ágyikódban minden bajtól mentesen. Én meg rágódok. Miért nem tudok aludni? Mi gyötört belül ennyire hogy rémálmom van még mindig?  Rám tört a pánikroham álmomban, szerencse hogy nem a valóságban. Nem akarom megint átélni azt az érzést.  Az az egy pánikroham egy életre elég volt, olyan intenzíven azóta se borultam ki. Akkor is a fránya elvesztés érzése hozta elő. Ez az érzés pedig sokszor lappang bennem.. mi van ha elveszítem. És akkor padló úgy istenigazán. De nem, mert erősek leszünk és tartjuk magunkat! Miattad életem, Te adsz nekem erőt. Ha nem lennél nem tudom mi lenne velem.  Lehet már gyógyszereken függnék és dilidokihoz kéne járnom hogy bírjam ezt az életnek nevezett szarságot. 
   Hisz a cél ott van, hogy egy jobb szebb és közös életet hozzunk össze. Ezért küzdenem kell, eleinte ez is nehéz lesz de mindent bele kell adni hogy sikerüljön, tudom jól. Addig sajnos marad ez a letargikus, magányos nyűglődés. Ami egyre jobban gyötör, megrág és kilök magából mint egy megrágott csontot. Mond hogy mellettem maradsz és bírjuk egymásért míg jobb nem lesz igazán! Te adtál nekem újra életet, kérlek ne vedd el ezt az egyet ami a legfontosabb. Ha Téged nem szerethetlek megszűnik létezésem értelme.  Nem lesz kiért.. nem lesz miért.. üres, megrágott, összetört csont leszek.  Melletted mikor együtt vagyunk ez megszűnik és az van előttem hogy végre boldog vagyok és örülök neki hogy egymásra találtunk. A világ legjobb embere vagy ez biztos. Megnyugtatsz és kiegészítesz. Ezért érdemes várnom mikor megint együtt vagyunk és minden a helyére kerül. Biztonság, jókedv, béke, szeretet. Több nem is kell. 

 Tisztelt olvasó. Ez a blog valószínűleg egy unalmas, csak önszórakoztatásra unaloműzésre használt összefröcskölt valami lesz, így sokat ne várj. :) Hát kezdjünk bele!