Szia.  Van mikor eljön a nap mikor attól félsz hogy ha előjön bármi belőled az rossz lesz, fájó, és sírás. Aztán elkezdesz belemászni magadba és előjön valami belső öröm. Amiben nem akartál hinni. Azt hitted hogy nem érdemelted meg, hogy nem érzed igazán. Aztán napok telnek és rájössz hogy benned…

Szia.  Hát eljött ez is. Mikor érzed ott belül, fáj. Eddig nem éreztem, sikerült elszeparálnom nem törődnöm ezzel az egésszel. Aztán egyedül vagyok és jönnek az álmok. Mikor a nap felét csak alvással töltöd mert alig bírsz ébren lenni. Aztán jönnek az álmok, amik megmutatják mit érzel igazán.…

Szia. Oh és telnek a napok, hetek, és csak én kereslek.. Kerestelek.. de már nem... nem foglak... rájöttem hogy kicsit dühös vagyok.. kicsit fáj még... mert itt hagytál. Mikor szükségem lett volna rád, más nyújtott nekem támaszt. Veszni hagytál és most vígan lubickolsz ismét. Hát légy boldog de ha…

Szia. Itt vagyok... a helyen ahol lennem kell, azokkal akikkel lenni akartam. Mégis valami hiányzik. Van vajon szívem? Lehet. Néha érzem. Néha. De van mikor olyan távoli. Mikor a történteken agyalok és totál kavarodottságot érzek. Fájdalom ami tép belül. Mond.. mit tegyek?  Te tettél anno ilyenné.…